Két magyarázata van.

HALLOTT MÁR OLYAT, HOGY STÍLUSKOMMUNIKÁTOR? A Szegedi Tudományegyetemen tanítják. Ez nem "sztájliszt", nem öltöztetőnő, hanem sokkal, de sokkal több - érti is, hogy miért és mit csinál. Büszke vagyok, hogy kurzusom van náluk, sőőőt, címzetes docensük is lettem. Itt egy kis ismertető:

A kép megtekintéséhez kattintson:

A kép megtekintéséhez kattintson:

Párizsban ha valakik a találkozás alkalmával háromszor megpuszilják egymást, mindjárt tudják, hogy vidékiek ("Midi" - Franciaország déli részéből). (The Economist)

Szingapúrban találkozáskor kezet kell fogni, de lágyabban, mint ahogy azt megszoktuk. (The Economist)

Milánóban soha nem szabad elnézést kérni, ha késel vagy ha nem hívsz vissza valakit. Fura, de ezt írja a "The Economist".

Ez a furcsa öltözékkiegészítő díszítés bizony magyar találmány, s vagy jó 300 esztendős múltja van.

Ha két idegen pár találkozik, akkor a fiatalabb férfi köszön és mondja a nevét. Az idősebb férfi kezet nyújt és bemutatkozik, ennek a felesége vagy nyújt kezet, vagy nem, de mosolyogva szintén mondja a nevét. Majd a fiatalabb férfi bemutatja a saját feleségét, aki először a másik nőnek nyújt kezet és aztán a másik férfinak.

Angliában és Amerikában ma is él az a szokás, hogy a férfiak, ha klubjukban vagy pipázószobába összeülnek, egyik vagy mindkét lábukat felrakják az asztalra...

Nagyon sok gondot jelent a "felnőtté válás"-ban, hogy meddig kell kezicsókolom-ot köszönni és mikor lehet áttérni a jó napot kívánok-ra. A tanácsom: a magázódva köszönést (tehát a jó napot kívánok-ot) a felnőtt kezdje el. A magyar, helyi szokásoknak megfelelően...

Az 1450-es esztendőkben vezették be a vászonból szőtt szalvéta használatát. Addig mindenki a földig érő abroszba törülközött; mivel pedig ujjaikkal ettek, minden fogás után abroszt kellett váltani. Divatba kerülve a szalvéta előbb a gyermeknek nyakába terül, a felnőtteknek pedig a térdére. De ez nem minden nemzet gyakorlatában egyforma...

A záró mondatok hangoztak éppen, értékelés, ilyenek, mikor az egyik fiatal, szép barna hajú nő (mondhatni kislány?) táskájában megszólalt a mobil telefon. Ő elővette és lebeszélte… Mondom, hát, szóval, ugye két napig itten a protokollról volt szó, és fura a helyzet. Mire ő: "Nem én hívtam, engem hívtak."

1580-ban Drake kapitány visszatért világkörüli 3 éves útjáról, hajói megrakva a Peruban zsákmányolt spanyol kincsekkel. Ezzel I. Erzsébet királynő kifizette az ország összes adósságát. A királynő Drake hajójára ment, hogy lovaggá üsse. Mikor a hajójára lépett, Drake a szeme elé emelte a kezét, jelezve, hogy a királynő csillogása elvakítja. Hát innen ered a tisztelgés. Én se tudtam, amíg nem láttam egy dokomentumfilmben.

A szaunában nem kell bemutatkozni, még beszélgetni se. De például egy viszonylag fennhangon folyó beszélgetésbe be lehet kapcsolódni (azért beszélgetnek fennhangon). A bemutatkozást utána sem kell erőltetni. Ha a beszélgetés tényleg értelmes volt vagy más indok miatt tényleg meg akarok ismerkedni valakivel, akkor egy viszonylag „felöltözöttebb” állapotban bemutatkozom. Én ezt úgy szoktam kezelni, hogy a szaunában - tiszta nőibe járok - beszélgetünk, és úgy mondat közben megszólalok, hogy Ibolya vagyok, téged/magát hogy szólíthatom? Aztán van, aki nem mondja meg, csak tovább beszélget. Nyilván nem tartja ezt egy életre szóló ismeretségnek. Viszont ha megmondja a nevét, akkor arra legközelebb emlékezni kell ám!